2017. szeptember 15., péntek

Aranytövis

Aranytövis




Aranytövis

                                                                                   Tele volt a lelkem,
                                                                                   Mindennel, mi kedves
                                                                                   Feltétlen szeretet
                                                                                   Volt benne teljes
                                                                                   Egészében vöröslött
                                                                                   Mint a naplemente
                                                                                   S amikor a nap végleg
                                                                                   Lement, az lett a veszte.
                                                                                   Baráti kezek lökték
                                                                                   Le az üveget, szilánkokra
                                                                                   Hullot egy egész élet,
                                                                                   Összeomlott egy világ,
                                                                                   Kifolyt belőle az élet,
                                                                                   Elcsorgott minden,
                                                                                   Kit már sokan keresnek.
                                                                                   Egy tő nyílt helyén
                                                                                   Rózsa helyett újra
                                                                                   Bokor nélkül
                                                                                   Egyedül
                                                                                   Egy acél magnólia
Share:
Rendelet

Rendelet





Rendelet

                                                                                                   Szerelmünk sírhalmára
                                                                                                   Árva gerlice szállt hiába
                                                                                                   Ki párját nem találta
                                                                                                   A sötét éjszakába'.
                                                                                                   Holdvilágnál hullatta,
                                                                                                   Könnyeit a friss hantra,
                                                                                                   S hajnaltájban látta csak
                                                                                                   Merre vezet útja haza.
                                                                                                   Könnye révén, partja szélén
                                                                                                   Virág nyílt a tövis végén,
                                                                                                    Szirmait egyenként vörösre
                                                                                                    Festette a nap tükre, míg
                                                                                                    Felandalgott magányában
                                                                                                    Égboltjának zenitjére.
                                                                                                    Nyílt az élet tavaszára,
                                                                                                    Illatát öntötte a szélnek,
                                                                                                    Legszebb révén, május végén
                                                                                                    Dísze lett egy ifjú szívnek,
                                                                                                    Ki azt onnan leszakítá'
                                                                                                    Vitte tovább kedvesének
                                                                                                     Egyetlen mosolyáét.
                                                                                                     De a tavaszból ismét tél lett,
                                                                                                     S elfáradtak az új szívek.
                                                                                                     Hiába más vigyázta,
                                                                                                     Ígért neki minden szépet.
                                                                                                     Szerelmünk sírhalmára,
                                                                                                     Más gyújtott egy régi mécsest.
Share:
Ha itt lennél...

Ha itt lennél...


Ha itt lennél...

                                                                             Talán rám néznél
                                                                             Valami néma fohásszal
                                                                             Én csak zavarba jönnék
                                                                             Mert észrevettél a sok közül

                                                                             Talán megfognád a kezem
                                                                             Izzadna a tenyerem
                                                                             Néhol meg is remegnék
                                                                             Hinném létezésed

                                                                             Talán megölelnél
                                                                             Lelkem remegne
                                                                             Ahogy elképzeltem azt
                                                                             Hogy megteszed

                                                                             Talán megcsókolnál
                                                                             A lopott boldogság jegyében
                                                                             Egy perc békéért
                                                                             Amikor elcsendesül minden

                                                                             Talán hagynám is
                                                                             Aligha tagadhatnám
                                                                             Többet akarnék
                                                                             Könyörögnék neked némán

                                                                             Talán meg is értenél
                                                                             Mennyire vártalak
                                                                             Várás közben
                                                                             Mennyire vágytalak

                                                                             Talán elfogadnád
                                                                             Hogy szeretni akartalak
                                                                             De talán gyors voltam
                                                                             Már akarnom se szabad

                                                                             Talán egyszer majd
                                                                             Megbocsájthatnál
                                                                             Valamikor akár
                                                                             Hozzám is szólhatnál

                                                                             Talán nem könnyeznék
                                                                             De ezt ne várd
                                                                             E könnyebbség
                                                                             A lelkemnek sem árt

                                                                             Talán meg is ölelnél
                                                                             Én igen, ha hagynád
                                                                             Ha elfogadnád
                                                                             Mindazt amit adnák

                                                                             Talán egyszer majd
                                                                             Rám gondolsz megint
                                                                             Kevesebb gyűlölettel
                                                                             Remélem, mint eddig

                                                                             Talán fogsz még
                                                                             A szemembe nézni
                                                                             S tudni fogod majd
                                                                             Hogy mit kérek inni

                                                                             Egy csepp szavadat
                                                                             Csak annyit, hogy nem gyűlölsz
                                                                             Nem kérem, hogy szeress
                                                                             Csak légy megint a hősöm


Share:

2017. június 30., péntek

Vallomás VIII. || Napjára

Vallomás VIII. || Napjára



Drága Uram...
  Ezen a ponton illene bevallanom, milyen szörnyen feledékeny vagyok a dátumok terén, amivel akadtak is gondjaim nem titkolom. Bár azt hiszem nyilvánvaló, hogy a számok nem az én világom, ellenben a betűk társasága kellemes rejteket képez zárt világomban. Biztonságban voltam, messze elrejtve, senki nem nézett felém, mint a sivatag közepén levő oázisra és a megháborgatott víz lecsillapodott. Nem volt egyszerű, de beletörődtem abba, amin nem változtathatok és el kellett fogadnom, hogy vannak olyan dolgok, amikhez egyedül gyenge vagyok. Meg aztán olyan is, amihez túl erős, ezt kérem nézze el nekem.
  Aztán jött ön, rám talált bolyongásában, vagy talán én álltam jó pályára, s így látószögébe keveredve lesett be birodalmamba. Aztán betört és hozta magával a kétségkívül bonyolult számait és néhány dátuma ugyancsak megmaradt agyamban. Azt is megvallom, volt amit feljegyeztem a naptárban, de ahogy rátekintettem az időpont közeledtével, feleslegesnek éreztem leírni is már mert titok alatt tudtam. Furcsa dolog az agy, amire nem is lenne akkora szükség, mindent felszív, hátha még jó lesz valamikor. Aztán amikor igazán szükségessé válna néhány dátum... cserbenhagy és még az arcomba is nevet galádul a pimasz. 
  De már megint itt vagyok és lázasa körmölök magának felesleges dolgokat egy sosem látott, félszeg mosolyért cserébe. Ha nem is lesz. ne tagadja meg, majd odaképzelem, mint annyiszor. Nehéz így írni, Nem tudom mire vágyna legjobban, s mi az amit illendő lenne adnom magának, mi az amit még elfogadna. Távol van, amit adnék porcelán, hamar törik és nincsen olyan csomagolás, ami megvédené a többi ember rosszindulatától. De nem fecsegek tovább a megfelelő szavakat keresve, ismer annyira, hiába gondolom ki előre, zavaromban minden jól megszerkesztett mondatom szertefut, nézze el csapongásom. Rólam van szó.
  Meg persze Önről. Legyen szép napja. Remélem még nem szégyenli hányadikat tartja. Kérem ma pihenjen, örüljön magának. Kívánom érje meg még sokszor a mai napból százat. Na, de ne ugyanilyet... legyen mindegyik jobb, s örömmel gondoljon a következőre, ami még annál is jobb. Vegye körül mindenki, akit szívéhez közel érez, töltsön velük időt, ameddig lehet. Szállja meg szerencse, siker és áldás, bár az utóbbiból aligha kér, de fogadja el ma már. Ne szenvedjen hiányt semmiből, talán csak rosszakaróiból, de ne irigyeiből. Emelje kedvét a többi nap is ezután, legyen jobb kedve, ne csüggessze más. 
  Végezetül fogadja el a hosszú számlát, melyet elképzeld ölelésinkből állított ki a kocsmás, ha mást nem is fogyasztottunk, de ideje lenne törleszteni már. Remélem késik még, hogy a kamat még kamatozzon és kereshessünk más törlesztési módot


Várja,                   
Szép hölgye    

Share:

2017. június 20., kedd

Rossz szokásaink

Rossz szokásaink

Amikor elkezdtem újraindítottam a blogot, feltett szándékomban állt, hogy írással kapcsolatos segédleteket osztok meg veletek, fordítok le külföldi oldalakról. A következő cikkre a Pinterest segítségével találtam rá és már régóta ott havert az elmentett linkek között, amit meg kívántam osztani veletek. Az angol anyanyelvűek körében nagy sikert aratott "75+ bad habits for your characters" címmel megjelent bejegyzést ide kattintva olvashatjátok el eredeti nyelven.
Itt a cikk átdolgozása látható, néhol kibővítve és egyebek.


Általános probléma a kezdő - és nem mindig kezdő írók körében, hogy a karaktereik idealizáltak, ezáltal semmi rossz dolgot nem tesznek, nincsenek rossz szokásaik és mindenkivel kedvesek, feddhetetlenek. Pedig ha bármelyik közeli barátodra, családtagodra vagy épp magadra gondolsz, bőven akadnak rossz megszokások, jellemvonások. Azt hiszem ez az egyik fő alkotó eleme annak, hogy hús-vér karaktereket hozzunk létre a történeteinkbe, így realisztikusabban ábrázolva lényegében mindent. Van olyan szokás, ami szembeötlőbb, zavaróbb, de személy szerint én akadtam olyanra is, amiről nem is gondoltam volna, hogy annak számít, ám utólag belegondolva mégis zavaró. Vannak benne egészen furcsa dolgok. 
 De akkor lássuk is a listát:
  • állandó bocsánatkérés
  • toll és ceruza rágás
  • folytonos vitatkozás
  • mások hibáztatása
  • kérkedés
  • csalás
  • megvásárolt tárgyak nem használása
  • ízületek ropogtatása
  • rágózás
  • ajak harapdálás
  • hangos rágás
  • feledékenység
  • szerencsejáték függőség
  • részegség
  • késői étkezés
  • csupán naponta étkezés
  • sokszori nassolás
  • túlzott gyors kaja fogyasztás 
  • tátott szájjal evés
  • hajrágás
  • türelmetlenség
  • haragtartás
  • fogcsikorgatás
  • mások folytonos megkérdőjelezése
  • mások elítélése
  • hazugság
  • kleptománia
  • droghasználat
  • dohányzás
  • túlzott internethasználat
  • dolgok elvesztése
  • körömrágás
  • önkontroll hiánya
  • makacsság
  • stresszétkezés
  • mások dolgainak engedély nélküli használata
  • sokáig fent maradni
  • magáról 3. személyben beszélni
  • állandó projektekbe kezdés, befejezés nélkül
  • bámulás
  • önzés
  • mások helyett döntés
  • nem ismerni a határokat
  • befásulás
  • nem próbálni ki új dolgokat (ez rémesen magyartalan, bocsánat)
  • nem törődni az egészségével
  • túlalvás
  • túlköltekezés
  • túlevés
  • szundi gomb túlhasználata
  • mások figyelmen kívül hagyása
  • telefon és tablet használata társaságban
  • fülek húzogatása
  • folyton a saját hajával játszani
  • TV függőség
  • tapogatás
  • ujjak szopása
  • bökdösés
  • az orr bökdösése
  • hosszú ideig ülni
  • nem tud nyugodtan ülni
  • fürdés hiánya
  • fogmosás hiánya
  • nem meghallgatni másokat
  • pornófüggőség
  • hirtelen harag
  • sarkok levágása
  • késés
  • önigazolások folytonos keresése
  • félbeszakítás
  • érzelmek elfojtása
  • koszos ruhák/edények előhagyása
  • szemetelés
  • halogatás
  • hallgatózás
  • pletykálás
  • megbízhatatlanság
  • babrálás
  • egy szó túlzott használata
  • káromkodás
  • elhallgatás
  • kifogások keresése
  • önsajnáltatás
  • szociális függőség
  • fontoskodás
  • erő fitogtatás
  • állandó kijavítás
  • mások megalázása
  • mások alacsonyabb rendűségének képzelete
  • az alkalmazottak (pl.: bolti eladó, pincérek) rabszolgakénti kezelése
  • fütyörészés
  • hangos zenehallgatás (fülhallgató nélkül)
  • mások kioktatása



Share:

2017. június 19., hétfő

Viola Boglárka: Mi leszek, ha nagy leszek?

Viola Boglárka: Mi leszek, ha nagy leszek?

Ismét végetért egy tanév, és szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a jövőév lesz az utolsó, nincs tovább. Félévkor iskolát kell választani, jelentkezést leadni és még megannyi mást. És fel is kellene időközben nőni, ami korántsem olyan egyszerű feladat, mikor számítok még gyereknek és mikor már nem. Az érettségi szót lassan leírni is utálom és még így tovább. Ilyenkor találtam rá egy kedves kis versre egy írós csoportban a közösségi oldalon, amit meg is osztanék veletek. Az írónő további munkáit ide kattintva megtekinthetitek.

Mi leszek, ha nagy leszek?


Mikor kiskoromban sétáltam
Kézen fogva anyámmal,
Már volt ötletem, hogy mi leszek,
Mi leszek ha nagy leszek:
- Anya! Én bohóc leszek.
- Bohóc? De miért?
- Az emberek nem nevetnek
De majd ha rám néznek,
Mosolyogva mennek tovább
Szemük szélén lesz egy szép ránc
A szájuk felfelé ível,
Így lesz majd ez, hidd el!
- Anya! Én pincér leszek!
Kiszolgálom az embereket,
Görkorcsolyával száguldok,
Finom ételt szállítok.
Ügyes leszek, a legügyesebb
Majd a számokat is megismerem.
De ha nem, az se baj,
Belejövök majd hamar.
- Anya! Én énekes leszek!
Mindig vidám dalt zengek!
Boldog lesz majd minden ember,
Reményt ad egy dal majd ha kell
Segít majd kitartani,
A rossz dolgokat elviselni
Pozitívan álmodozni,
Gyermekeket elringatni.
- Anya! Én nagy festő leszek!
Gyönyörű tájakat festek!
Az emberek, ha megállnak,
Majd jól elcsodálkoznak.
Észreveszik majd a szépet,
Amit olykor ad az élet.
Én azt a jót mind lefestem,
A sok szépet mind megörökítem.
- Anya.... Én nem tudom mi leszek...
Úgy érzem semmihez sem értek.
Gyerek szerettem volna maradni
Szakmát kéne választani...
Bohóc, pincér, énekes, festő...
Ez nem elég hasznos munkaerő!
Ennek a világnak nem kell, csak pénz
Utálom, hogy értéktelennek tartják ami szimplán csak szép!
Szegénység, gazdagság ellenpárok
De hisz mindenki szegény, csak máshogy!
Mindenki gazdag, de ez is különböző!
Az ember élete oly eltérő.....
(2015)
Share:

2017. június 13., kedd

Vallomások VII. || Kérem

Vallomások VII. || Kérem




   Álljon meg, Uram... kérem, csak egy percre. Több lassan úgysem lesz már, csupán ezt az egyet adja még nekem, ha lehet és szívesen teszi mindezt. Búcsúznom kell, szólítanak, de még lopok a végtelenségből néhány percet magunknak, telhetetlen vagyok tudom, de ezt most nézze el nekem, később úgyis megbocsájtja, s talán lopok egy mosolyt az arcára, ha visszagondol ezekre. Csak egy kicsit, kérem, üljön le ide mellém. Ha nem akarja, hát nem, utolsó leheletemmel sem könyörögnék... vagy magának talán mégis.
   Ugyan, kérem, sápadtnak tetszik lenni, mint magányos éjszakáimon a Hold, ami néha olyan kedves dolgokat suttogott magáról. No, ne nézzen így rám, meg lehet a végére még a fejemben is megbomlok. Nézzen ide, én mosolygok, tegye ezt ön is, ne merjen sírni. Legyen férfi, bírja ki, aztán még tovább a végtelenig, amíg remélem mellém nem jut. 
Ez nem az érzelmek helye, ne feledje, itt olyat nem szabad. Mosolya se legyen vidám, se keserű, csak olyan félszeg görbe, ahogyan mindig is szokta. Valakit ezután még boldoggá kell tenni. 
  Nézzen rám, kérem, talán olyan csúnya még nem vagyok. Figyeljen aztán mindenre, amit most mondok. Bármikor tervezné utánam jövetét, felejtse, s halassza, míg a természet engedi. Hiába súgja fülébe a keserű gondolat, nem vagyok oly önző, hogy a világtól megfosszam azt, amit ön ad. Lássa meg aztán, itt önt mindenki szereti... engem senki, de tudtam önt magamnál jobban szeretni. Ne jöjjön utánam, ne tegye kérem. Ez így lett megírva, s az égiekkel nem kívánom, hogy harcoljon értem. Talál még olyat, mint én voltam önnek, ebben nem is kételkedem. Adja meg hát mindazt neki, amit nekem már nem volt ideje. Jól jegyezze, kérem, szíve rejtekében, emlékemet úgy temesse el szívében, mint majd engem. Ne legyen szomorú, én már megbékéltem, s ha kihűlök végre, egyszer valahára olyan lehetek, mint az a bizonyos többiek. Onnan nem lógok majd ki, remélhetőleg, de az már nem az én gondom, majd távol leszek. 
   Nem zavarom többet, ezt én ígérem, levele sem lesz több, mi bontatlanul heverjen. Lesz egy rakat virág, amit annyira szerettem, kérem vigyen belőle, amelyik tetszik, hisz ön is annyi mindent adott már nekem.
   Ne csókoljon már meg, könyörögve kérem. Ez itt a búcsúszó, mely örökre eltéved egy félúton az élet erdejében. Hát ne tegye, ezzel már elkésett, ne bánja, így kevésbé hagyok önben fájó emléket, inkább gondoljon rám jó kedvelt, milyen is volt amikor csak néztem. Hallgattam. Meséltem. Nevettem is néha, meg persze sírtam... ezt törölje ki, nem akarok álmatlan éjszakát miattam. 

  Tegye boldoggá azt, aki követ, adjon meg mindent neki, amitől csak java lehet. Hagyja a pénzt, ölelése meglehet fizethetetlen, s csókjáért nekem már csak a képzeletem nyúl el. Engem már ne csókoljon, kérem. Nem akarom azt, hogy abból legyen az utolsó, amit legelébb kívántam. Ki tudja mit ad át az én lelkem, s ajkán át költözöm be szíve helyére. Az is lehet, ezután én leszek szeme fénye. Akkor önt igazán megverte az Élet. Velem, ki mással, mert aligha lehet, hogy velem együtt éljen boldog életet.

Share: