2014. november 27., csütörtök

When No Men Is Around

When No Men Is Around



Szereplők: Olvasó és Loki Laufeyson
Elemek: romantika, tánc, szórakozás (Fluff[i] ha mondhatom így ><)
Jegyzetek: Nos, ez a drága one shot a suliban angol órán jutott eszembe, szóval innen is köszönném Jolánkai tanár úrnak. Mivel nem akarok nevet adni a karakternek, ezért a főszereplő nevét T/N -nével fogom jelölni, ami szimplán azt jelenti, hogy a Te Neved, így mindenki jobban bele tudja élni magát. Valamint itt Loki egy átlagember lesz, nem isten, szóval ez ne zavarjon össze senkit. Jó olvasást kívánok.


---------------------------------------- 


Lassan nyitottam ki a szemeimet, ahogy a nap fénye utat, tört magának és egyenesen az arcomat ostromolva ébresztgetett. Hiába dolgoztam idehaza (értsed, munkanélküli voltam), még így is képest voltam fáradt és kimerült lenni. Morogva emeltem meg a tekintetem, hogy az ébresztő órát láthassam. A kis kapott ajándék óra fél tízet mutatott, noha ez egy normális embernek késő, nekem korai idő volt, de valahogy mégis sikerült elég lelkierőt öntenem magamba ahhoz, hogy felkeljek. Felállva egyből a fürdő felé vettem az irányt, hiszen még itthon se engedhettem meg magamnak, hogy úgy nézzek ki, mint egy frissen megerőszakolt mosómedve. Egy gyors reggeli zuhany, fogmosás és fésülködés után a szekrényemhez siettem, hogy azért fehérneműn kívül is felkapjak valamit, de meglepetésemre minden volt, csak tiszta póló nem.
- Nagyszerű. - horkantottam fel nevetve saját bénaságomon. - Meg kellene tanulnom, hogy ne várjak a mosással. - csuktam be a szekrényem ajtaját, majd egy bátor és veszélyes expedícióra indultam...Loki szobájába. A fekete hajú férfi már lassan egy éve a lakótársam és meglepő módon, de nagyon jól megvagyunk így, de persze mindketten utáljuk, ha másik bemegy a saját szobánkba, de én ugyan nem fogok melltartóban fel és alá járkálni. Lassan nyitottam ki az ajtót és csak a fejemet dugtam be az aprócska résen, de szerencsémre a férfi már nem volt otthon. Hogy is lenne, amikor tanárként dolgozik. Nem értettem, hogy lehetett türelme a gyerekekhez, amikor először találkoztam vele egyáltalán nem tudta belőle kinézni a tanár urat vagy bácsit. Aztán ahogy egyre jobban megismertem - hogy egy igazi tanár alkat - nála nagyobb géniusszal még nem is találkoztam. Hiába nem volt senki sem a szobában, mégis lábujjhegyen settenkedtem a szekrényhez, és ahogy oda értem egyből ki is loptam egy sötétzöld pólót, ami még így ránézésre is nagy volt rám, de ahogy a mondás tartja, ha ló nincs, szamár is jó. Kilépve a szobából egyből felkaptam a pólót, ami valóban, hatalmas volt rám, de egész kényelmesen éreztem magam benne. Majd később pedig kimagyarázom magam, ha megkérdezi, hogy miért vettem fel a pólóját. Ezután neki láttam rendbe rakni a mi kis lakásunkat. Csak nem rég vesztettem el az állásomat, de egész jól belejöttem az otthoni munkákba, Loki hozta a zsozsót, én pedig főztem, takarítottam, mosogattam és még sorolhatnám. Úgymond ilyen házastársi munkakör alakult ki közöttünk, amit élveztem, erre rátett néha egy lapáttal az is, hogy Loki ismerve a gyenge pontomat gyakran masszázst adott, vagy pedig tortát vagy sütit sütött nekem és tudni kell, hogy Loki fantasztikusan készített desszerteket. A sütemény gondolatára még gyorsabban dolgoztam, hiszen már nagyon éhes voltam, de számomra mindig fontosabb volt a munka, mint az éhezés, pontosan ez volt az egyik oka annak, hogy kirúgtak. Nem egyszer rosszullétig hajszoltam magam, egyszer-kétszer pedig ájulásig, gondolom, el se kellet mondanom, hogy Loki mennyire nem szerette ezt. Pontosan ezért veszekedtünk tegnap este. Tegnap este...már el is felejtettem, hogy milyen durván összevesztünk. Most, hogy már nem vakít el a düh, be kell, hogy valljam, Lokinak volt igaza. Majd ha hazaért, bocsánatot kérek mindenért, amit mondtam és csináltam. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy délután kettőre már minden házimunkát elvégeztem és nem maradt más, mint az édes lustálkodás. De, ahogy letettem a fenekem a kanapéra, hirtelen elkapott az érzés, hogy csinálnom kell valamit. Tudtam, hogy nem szabadna, de egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, szépen fogtam magam és berepültem a konyhába, hogy neki lássak valamilyen étel elkészítésének. Mivel nem volt kreativitásom (se tehetségem) egy bonyolultabb étel elkészítéséhez csak rántott húst készítettem krumplipürével. De, ezzel is furcsamód túl hamar készültem el, így miután megebédeltem újabb házimunka vadászatra indultam, viszont akárhogy is kerestem, nem találtam semmit. Idegesen járkáltam fel s alá a nappaliban, amikor eszembe jutott az ötlet. Gyorsan előkotortam a szobámból a kedvenc számaimmal teli CD-t majd a nappaliban betettem és maxra véve a hangerőt elkezdtem bömböltetni a zenét. Először csak ültem a kanapén és élveztem a dallamokat, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy úgy táncolok, mintha az életem múlna rajta. A kedvenc együtteseim számai voltak ezeken a lemezeken, így persze hogy a tánc mellet még bőszen énekeltem is, hiszen nem tudtam ellenállni a SIYR - Self Titled Song-nak hívott zeneszámának, sem a többi kedvencemnek.
- Can you hear me, I'm blowing up your stereo, Every time you're hearing, Oooh wow oooh oh ooooh oh oh, Turn it up or down it feels a bit like vertigo, Everywhwre you go I'm stuck in your radio! - énekeltem teli torokból, ahogy a nappaliból a konyhába táncoltam, hogy találjak valami nasit, miközben én itt addig táncoló talpakat játszogattok. Ahogy minden szekrényt kinyitogattam találtam egy zacskónyi paprikás chipset, így hát az lett az áldozatom; kibontottam és tánc közben bőszen falatozni kezdtem azt. Sosem hittem volna, hogy ekkora jó buli az, ha az ember egyszerre eszik és bugizik, de hát, valami újat tanultam a mai napon is. Már most elhatároztam, hogy még párszor fogok tartani egy ilyen egyszemélyes bulit idehaza, ha Loki nincs itthon. Már pedig mostanság eléggé sokat dolgozik, szóval nem is lesz sokat idehaza. Ezután a Krewellától a Live For The Night cimű szám került sorra és erre még jobban buliztam, miközben ezt is énekeltem, ahogy csak a torkomon kifért. Azért remélem, hogy a szomszédok nem fognak átjönni, hiszen végre jól érzem magamat és nem stresszelek nagyon a gondjaimon. - Imma do what I want, whatever, Imma rage til the dawn, all nighter, Don't hold your breath you know I'll sleep when I am dead! - dalolásztam hangosan és örömtől ittasan.
- Hmm, ilyen kellemes látványra sem értem még haza. - hallottam meg hirtelen Loki hangját, aminek hatására egyből megfordultam és valóban, ott állt az bejárati ajtó előtt és vigyorgott, mint a vadalma.
- Mióta vagy itthon? - kérdeztem kínosan felnevetve, miközben levettem a sztereó hangját, hogy könnyebben érthessem a lakótársam szavait, de attól még továbbra is táncoltam.
- Már legalább… - itt egy pillanatra megállt és megnézte a karóráját, ezután válaszolt. - Öt, esetleg tíz perce. Csak nem mertem megmozdulni, mert azt hittem, elrontom a bulidat. - lépett beljebb a szobába.
- Hú, akkor nagyon benne lehetek a buliban. - mondtam mosolyogva, amikor Loki magához ölelt. - Minden rendben nagyfiú? - kérdeztem, aggódva. Ahogy elhúzódott tőlem ugyanis a szemeiben szomorúság csillogott és úgy nézett ki, mint valamilyen kutya, aki jól tudja, hogy rossz fát tett a tűzre.
- Csak szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi miatt, nem kellet volna olyan bunkónak lennem, annyira sajnálom T/N. - mondta, miközben idegesen összefonta a ujjait és malmozni kezdett velük. - Amúgy pedig jól áll neked a sötétzöld, de mégis mit keres rajtad a pólóm, hmm? - virult fel újra, amire én csak felnevettem és mellé lépve egy apró puszit hintettem az arcára.
- Megbocsájtok, de csak akkor, ha te is elnézed nekem a viselkedésemet. Igazad van, túlságosan is meghajtom magamat, de megígérem, hogy igyekszem többet pihenni. - bújtam a férfihoz, aki pillanat alatt körbe font a kezével. - És azért van rajtam a pólód, mert nekem nincsen sajnos, tudod, mindent megcsinálok, csak a mosást felejtem el mindig. - mondtam kuncogva.
- Majd megcsinálom én a mosást. - nyomott egy puszit Loki a hajamba.
- Na gyere, csináltam magunknak kaját. - fogtam meg a csuklóját és húztam be a konyhába, ahol jól megtömtük a gyomrainkat, én azt hittem, hogy menten szétrobbanok, szóval étkezés után egyből a kanapéra dobtam magamat. Ez szép és jó volt, de Loki is le akart volna ülni, én viszont bármennyire is kistermetű voltam, képes voltam elfoglalni az egész kanapét.
- Megtennéd, hogy felemeled azt a csinos kis feneked, hogy én is le tudjak ülni? - kérdezte, miközben átment tanár úrba. - Tudod, a rossz diákoknak bünti jár.
- Ez esetben nem szeretnék elmozdulni. - mondtam, majd, mint egy óvodás kinyújtottam Lokira a nyelvem. - Győzz meg, hogy átadjam a helyemet neked.
- Egy zacskó gumicukor? - kezdett bele Loki.
- Nem. - feleltem kurtán, miközben azon gondolkoztam, hogy vajon milyen ajánlatokat tud mondani.
- Neked adom a pólót, ami rajtad van.
- Nem.
- Hmm, egy randevú velem?
- Tessék csak leülni. - ültem fel nevetve, majd megpaskoltam a mellettem szabaddá vált helyett, hogy így is invitáljam a fekete hajú férfit.
- Mondtam már, hogy imádlak? - kérdezte Loki, miközben közelebb húzott magához. Szerettem odabújni Lokihoz, egyszerűen, amikor a közelében voltam biztonságban éreztem magam. Ahogy ez a gondolat átcikázott a fejemben egy elnyomott ásítás kíséretében a fejemet a férfi vállára hajtottam.
- Nem elégszer. - mormogtam. Ezután egy jó ideig nem csináltunk mást, csak csendben néztük a televíziót és élveztük egymás társaságát. Egy idő után enyhén megemeltem a fejemet, majd felállva nyújtózkodni kezdtem. - Én megyek aludni tanár úr, ha keresel, akkor a szobámban megtalál. - adtam egy jó éjt puszit neki, majd valahogy bemásztam a szobába. Fehérneműre vetkőztem, majd bebújtam a paplanok alá és minden maradék erőmet arra próbáltam fordítani, hogy valahogyan az álmok világba csalogassam magamat. Ez már majdnem sikerült is, amikor egy Loki bomba egyenesen rám érkezett.
- Meglepetés! - fetrengett rajtam, én pedig alig bírtam kivergődni alóla.
- Te szemét! - kiabáltam nevetve, majd megragadva a párnámat egyenesen az arcába vágtam. Ha harc, hát legyen harc. Biztos vagyok benne, hogy a III.világháborút játszottuk le az ágyamon, de az én bánatomra, Ő nyert. A férfi felettem tornyosult és testével lenyomott a matracra, én pedig sajnos nem voltam olyan erős, hogy le tudjam lökni magamról a lakótársamat. - Jól van, te nyer… - nem tudtam befejezni a mondatomat, ugyanis az ajkai az enyéimre tapadtak és elvitték a szavaimat messzi, ismeretlen vidékekre. A másodperc tizedrésze alatt szenvedélyessé vált a csókunk, karjaimat Loki nyaka mögött összekulcsoltam, lábaimat pedig körbefontam a csípőjénél.
- Megmondtam, hogy a rossz kislányoknak büntetés jár. - dorombolta fülembe, miközben pillangó puszikkal támadta le a nyakaimat.
- Hmmm, ha ez a büntetés, akkor mindig rossz leszek. - mondtam nevetve, mire Loki is felkuncogott.
- Óh, te kis huncut. Remélem, hogy a randevúnkon is ilyen leszel. - mormogta a nyakamba, majd tovább folytatta azt, amit félbehagyott. Gondolom, nem kell elmondanom, hogy hogyan telt az este többi része.
Share: